Képzeljük azt, hogy volt egyszer egy öreg dió. Vagyis hogy: van. Ebben a dióban él Kicsibácsi és Kicsinéni, meg Imikém, a felhúzhatós bádognyúl: a madaruk. Az életük egyszerre hétköznapi és abszurd.
Kicsinéni szerdánként vásárolni megy, mindenből csak egy szemet hoz, egyetlen borsó, egy darab tojás, egyetlen szem rizs, egyetlen virsli,egyetlen pehely zab, azt az egy darab krumplit már bele sem tudja gyömöszölni a szatyrába, azt úgy rugdossa hazafelé, végig az úton.
"Hát megjöttél, egyetlenem? -kérdezi tőle Kicsibácsi viccesen"- minden alkalommal és nevetnek.
Olyan irigylésreméltó így élni, megöregedni, ilyen könnyedén, álmodozón-derűsen, kalandosan, magától értetődő szeretetben.
Van úgy, hogy jön egy nagy szél, és felkapja az öreg diót, akár a semmit, repíti tova. Aztán ahogy felkapta, olyan hirtelen le is ejti valahol: csak úgy nyekken. Ekkor kikukkant az ajtón Kicsinéni -mindig ez az örökös költözködés-ingatja a fejét, miközben megnézi hol laknak ezután.
Aztán megy minden tovább. Teszi mindenki a dolgát. Kicsibácsi hullapelyhes karácsonyt feliratú golyóstollal barkás képeslapokat ír, néhanapján futni megy Lusta Lajossal, bongyor felhőfodrokat nézeget égigérő összecsukható zseblétrájáról, majdnem aranyhalat reggelizik, feltalálja a holdat...
Nehéz megmondanom, kinek tetszik jobban, nekem, vagy a fiúknak. Marci fiam elsősorban a képekbe szeretett bele, és mert irtó vicces. Akkoriban amikor olvastuk, nagyon hatott rá, pici gülüszemű lényekkel volt tele a vázlatfüzete, akik furton-furt kalamajkába keveredtek.
Egy jó gyerekkönyv illusztráció szerintem, nem kell, hogy feltétlenül szép legyen. Legyen friss, izgalmas, akár groteszk, vagy szürreális, a lényeg, hogy maximálisan átgondolt, igényesen megformált önálló világként jelenjen meg. Ami találkozik a gyerekek ízlésvilágával, elgondolkodtat, felfedezésre csábít, vagy megnevetett. Dániel András könnyű léptekkel, festő/grafikus/íróként elvezet minket egy humorral átszőtt szürreális mikrokozmoszba, 50 kicsi történeten át, egy olyan világba, ahol jó élni. Mert ez a világ tele van elfogadással, megértéssel, szeretettel, és szabadsággal.
Nem tipikus gyerekkönyv, olvashatják nénik és bácsik is. Sőt, kifejezetten kérem, hogy olvassák!
És, hogy lássátok, miről beszélek, egy részlet:
VÁGY
Szeretnék bukfencezni, mondta egy napon Kicsibácsi. Nem is teketóriázott sokat, végigbukfencezett az előszobán. Most meg, nem is tudom, valahogy rikoltozhatnékom támadt, szólt, miután felállt és leporolta a nadrágját. Nosza, rikoltozni is kezdett azon nyomban. Végül, de nem utolsósorban, ennék egy tükörtojást, jelentette ki aztán, befejezvén a rikoltozást. Azzal fogta magát, gyorsan csinált egy tükörtojást, amit azon helyben, jó étvággyal el is fogyasztott. Ez aztán a jó nap, mondta Kicsinéni, amikor az embernek minden vágya teljesül!
Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni(meg az Imikém) - a szerző rajzaival Pagony 2013
